Az elmúlt hónapot már Pesten töltöttem, és mint ahogy az várható volt zajlottak az események:D Az első napról már írtam ezt-azt, de azóta is teperek a suliba minden nap, és elég sok vicces szituációba keveredtem...
Most még zajlik az ismerkedés a csoporttársakkal, és vannak azért vicces tagok...:P Az egyik csaj pl. kifejtette, hogy ő azért jött erre az egyetemre, mert habár ő sosem akart padagógus lenni, hanem valami személyi tréner vagy mi, de az nagyon rosszul fizet ezért inkább ide jött... Erre mondta neki a filozófia tanárunk, hogy hát akkor jól döntöttél, mert a pedagógia kész aranybánya...:D Na ő pl. nemtom mit képzel, lehet nagyot fog koppanni:D:D Meg van egy fiú aki szerint minden második gyereket meg kéne ölni Afrikában... Én meg így néztem, hogy egy ilyen ember mit keres tanítóképzőn?! Amúgy jófej srác, csak szerintem nem való ide, meg nem tudom egyáltalán, hogy mondhat ilyet valaki???
Aztán van egy lány aki nem nagyon tartja tiszteletben az emberek személyes terét, és így simogat engem meg a hajamba túr, kicsit beteg... a distancia buborékom több ponton sérült ezalatt a három hét alatt mint eddig egész életemben:D
A tanárok továbbra is jófejeknek tűnnek, bár a matektanáromnál már sikerült beégni...:S
Az van ugyanis, hogy matekból eléggé hülyeséget veszünk, mármint nem hülyeség, csak ilyen dedó anyag, oszthatósági szabályok, szóval egy gimis óra megerőltetőbb volt, mint ez, és két hétig vettük, majd a harmadik héten bejelentette, hogy ismétlés, én meg azt hittem lekaparom az arcomat... Ezért megoldottam előre a feladatokat, és nem figyeltem utána, amíg egyszer csak hallom, hogy na és akkor, hogy jött ki ez a hat mondjuk Marx Nóra szerint? Én meg azt se tudtam hol tartunk, vagy mi van éppen, de ahelyett, hogy esetleg azt mondtam volna, hogy elnézést nem figyeltem, vagy, hogy nem tudom, ahelyett hirtelen jött ötlet alapján azt mondtam, hogy hat? Hát az úgy jött ki, hogy 2x3... A tanárnőnek így felcsúszott a szemöldöke, hogy milyen kettő? Meg milyen három? Én meg egyre jobban belebonyolódtam, hogy akkor 5+1, vagy nemtom, és mindenki rajtam röhögött, a tanárnő meg mondta, hogy nem hanem úgy jött ki, hogy 20at elosztottunk 7el és maradt a 6...:D Nem baj az óra lényegében hasznos volt, hogy a saját bőrömön tanultam meg, hogy a matematika nem a tippelés tudománya, mert egy szám végtelen módon is kijöhet...:D:P De ezek után egyáltalán nem éreztem helyénvalónak mikor a tanárnő megkérdezte, hogy nem vagyok-e rokona véletlenül Marx György fizikusnak, úgy éreztem csak cukkolni akar...:P
Amúgy vicces óráim vannak, éneken csomó gyerekdalt tanulunk, meg szolmizálni az olyan kellemes kikapcsolódás mikor 20 egyetemista csip-csip csókát játszik:D Rajzon krumplinyomdát készítünk, helyesíráson ABC sorrendbe állítjuk a szavakat, szóval kicsit olyan mintha újra az általános iskola 2. osztályát járnám... Ami durva az a pszihológia, filozófia meg a természetismeret, ami fizikát és kémiát takar... Még labor is van, és ugye aki ismer az tudja, hogy a fizika meg a kémia, hogy úgy mondjam nem tartozik tehetségem sajnos véges tárházába... Sosem felejtem el mikor Halmi László aki a gimis kémiatanárom volt egyszer találkozott velem meg Zsuzsival (az egyik barátnőm, aki kémia oktv 4. helyezett, és Halmi kedvenc tanítványa) a folyosón, és azt mondta: "Zsuzsika bekerültél a kémia oktv döntőjébe, gratulálok ügyes vagy!" majd rám nézett és hozzá tette: "Te is ügyes vagy, csak hát nem kémiából...:D"
Na szóval így tengetem-lengetem napjaimat a fővárosban. Nem állítom, hogy a szívembe zártam a várost, mikor az eladók leordítanak a boltokban, hogy ne fizessek 5000sel, mit képzelek ez nem pénzváltó, meg mikor egy perverz pasi a buszmegállóban kamerával vesz engem, ezért felszállok az első buszra ami jön és eltévedek, de ami késik nem múlik...
