Nos, mint tudjátok, avagy lehet, hogy nem tudjátok, de akkor most megtudjátok, hogy a múlt hetet Budapesten töltöttem. Ennek több oka is volt. Egyrészt, az, hogy csütörtökön vizsgáztam az ELTE-TÓK XII. kerületi Kiss János altb. 40. házszám alatti épületében. Ez a vizsga arról szólt, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy gyermekeket neveljek, tanítsak. Na sokak örömére, vagy kárára, alkalmasnak találtak:D Szóval lehet félteni a gyerekeket!!!!:D
A vizsga eléggé könnyűnek bizonyult, annak ellenére, hogy nagyon féltem tőle! Három részből állt, testnevelés, beszéd és ének-zene részekből. Nekem az első a testnevelés volt, amitől a legjobban féltem. A bemelegítés az nagyon durva volt! Azt hittem, hogy meg fogok halni! Két fiatal tesi tanszékes pasi csinálta, az egyik az nagyon jóképű volt, ezért neki már megbocsátottam....:D Nagyon durva volt! Fussál, guggolj, hajlongj, aztán fussál, közben pörögj, meg guggolva fuss, meg stb. Utána jött egy kis gimnasztika, amit egy idegbeteg nő tartott, és ott is ez volt, hogy fekvőtámasz, ugrálj, karkörzés, törzskörzés, és a többi, és ez ment kb. fél órán keresztül. Azt hittem kiköpöm a belemet is... És akkor beközölték, hogy oké, na akkor jöhet a vizsga! Azt hittem felröhögök kínomban, hogy ezek után akkor még vizsgázunk... Minden tagom remegett, de azért mentem akkor vizsgázni... Az első feladat kézenállás volt, de ha már rendesen fellendültél a jóképű srác elkapta a lábadat.. Szóval annyira nagyon nem volt nehéz, és elsőre ügyesen lendítettem, aztán akkor kézállásból bukfenc... Utána labdavezetés irányváltoztatással, egykezes felső átadás. Ez nem annyira nehéz, főleg, hogy Halászné ezt nagyon belénk verte ugye... Aztán egyensúly gyakorlatok... Utána szekrényugrás, érdekes, hogy ezt is megtudtam csinálni... És a végén át kellett ugrani három zsámolyt. De a lényeg, hogy sikerült.
Ez után mentem a beszéd alkalmasságira, ahol ugye ilyen beszédhibákat szűrnek ki mint a raccsolás, pöszeség, meg a leppegés:D És egy általános iskolás elsős könyvből kellett felolvasnom egy mesét, kb. a harmadik mondatnál szakított félbe a logopédus csaj, hogy oké, ez sima... Szóval ezek szerint nem leppegek:P De azért érdemes lenne még felülvizsgáltatnom ezt a kérdést...
Utána mentem az énekre, ahol egy idős bácsi vizsgáztatott. Az volt a ciki, hogy az első kérdése az volt, hogy tanultam-e zenét valaha. Én meg gondoltam jó pont, hogy tanultam, ezért mondtam neki, hogy 8 évig jártam zeneiskolába, tavaly érettségiztem, és énekeltem 3 kórusban. Erre felcsillant a szeme, hogy végre valakitől kérdezhet nehezebbeket. Én meg kezdtem lesápadni, mert azért annyira nem érzem magam képzettnek. A többieknek az volt a feladata, hogy egy egysoros kottát szolmizáljanak el. Nekem meg a bácsi dúdolt valamit, hogy akkor ezt szolmizáljam. Én meg először kicsit pánikba estem, mert azért kottáról leolvasni szerintem könnyebb, de végül sikeresen szolmizálni, de először prózában nyomtam, mármint, hogy magamban énekeltem a dallamot, és így mondtam neki, hogy szó, dó mi... Ő meg röhögött, és mondta, hogy inkább énekeljem, és akkor elénekeltem. És akkor még mondta, hogy jó akkor énekeljek valami népdalt. És belekezdtem, hogy Szép Zalában születtem-be, és az első sor után aláírta papírt. Szóval kicsit büszke voltam magamra, hogy végig sem hallgatott.
És ami tök jó volt, hogy az első fősulis vizsgámat végig ülte velem Anna, Laci, Peti, Matyi és Andris. Tök jófejek voltak... Déltől negyed háromig ott ültek, és nekem szurkoltak... Meg rejtvényt fejtettek:D Ja és megismerkedtem egy lánnyal, aki az évfolyamtársam lesz, és kiderült, hogy több közös ismerősünk is van, pl. Oszvald Kinga, meg a Vissiék, és tök jófej volt, együtt mentünk mind a három vizsgán, szimpatikus volt nagyon, úgy néz ki egy értelmes csoporttársam már biztosan lesz:D Aztán, megünnepelni a sikeres alkalmasságit, elmentünk a Napimenü nevű étterembe, ami tök jó volt:D
Eleve már kedden felmentem, a vizsga csütörtökön volt... Csomó tök szuper helyet mutattak nekünk a pesti Marxok, megismertük a Kopaszi gátat, ami egy szuper kis park Budapest közepén, olyan mintha az ember a Balaton partján ülne, csendes, zöld, és gyönyörű hely:D Persze a beszámolóból nem maradhat ki a szerda esti lasagne-party, ahol összegyűltünk az unokatesókkal, és játszottunk, ettünk, ittunk. Csütörtök este megismerkedtem Peti és Viki közösségével, akik szintén nagyon szimpatikusak voltak...
Pénteken én főztem az ebédet, ami az utolsó morzsáig elfogyott, ez is úgy jól esett a kis lelkemnek:D Meg Annával elmentünk egy plázába shoppingolni.
A hétvégét pedig Szentendrén töltöttem, ahol a keresztanyám, Anna, Laci, Andris meg én levezényeltünk egy elő Bodó tábort a kadett korosztálynak. Az előtábor keretében felcaplattunk a Kőhegyre, ahol Skaf Andersen nevű űrhajósunk űrhajója becsapódott, és egy titkosírással írt levélben segítségünket kérte, hogy az elveszett alkatrészeit keressük meg. A túra jól sikerült, még az eső sem mosott el minket, bár egy kissé leégtünk, ezért most nagyon fáj a nyakam:P
Este játszottunk a gyerekkel, és megjelent maga Skaff Andersen is, habár a gyerekek kissé szétmarcangolták őt, de azért szerintem lelkesek voltak! Másnap reggel Andris, János meg én be kellett, hogy menjünk Szentendrére a Péter Pál templomba misére, mert ugye az 5-ös busszal jöttünk haza, így az itthoni miséket nem értük volna el. Erre a projectre megkaptuk kölcsönbe Marcsi (a keresztanyám) ősrégi Suzukiját, illetve Rubó a férje, által rajzolt térképet:D
A "térkép"
De elsőre odataláltunk mindenhova!!!! Mindenesetre izgalmas volt! A templomban össze futottunk Baján család kirendelt tagjaival, akik ugye az unokatesóink, de kb. 10 éve nem találkoztunk rendesen. Az is nagyon jó volt, bár eltelt egy kis idő mire felismertük egymást:D
Na mindent összevetve, nagyon jó volt a hét, jól éreztük magunkat, és a vizsga is jól sikerült!!!! Most meg pedig kezdődhet az utolsó nagy hajrá, két hét múlva szóbelik:S (VISZONT NEM TUDOM MENNYIRE ÍRTAM MEG, DE A TÖRIM 90% LETT, A MATEK 74%, ANGOL 89% A MAGYART PEDIG MÉG NEM TUDOM, AZ HOLNAP DERÜL KI!!!)
