Utolsó iskolanap...

Hát ez valami hihetetlen volt! Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap, és, hogy ilyen lesz!

Úgy indult, hogy reggel én örömködve mentem az iskolába, utoljára ugye (már csak érettségizni kell benne) és így nem gondoltam, hogy különösebben bármi extra lesz... Aztán mikor beértem a suliba, az összes osztálytársam ott állt az udvaron, ezért odamentem, hogy mi van? Kiderült, hogy az a terv, hogy utolsó nap együtt menjünk be! Jó gondoltam, nekem aztán tök mindegy, és 3 perccel 8 előtt libasorban, kézen fogva vonultunk be, közben a Máté Pétertől az Egyszer véget ér a lázas ifjúság-ot énekeltük, és az egész suliban tök nagy volt a csend, a tanárok kijöttek a tanáriból, és nevettek, hogy a ballagás csak holnap lesz, meg ilyenek, és akkor bevonultunk a termünkbe...
Ezek után első óra Monok Zoltán tanár úrral, aki a kedvenc tanára volt az osztály jelentős részének... Na az nagyon durva volt! Bejött, és 40 percen keresztül beszélt, néma csend volt, és olyan dolgokat mondott, hogy az valami hihetetlen volt! Annyira értékes és jó ember el sem hiszem... Beszélt nekünk a saját életéről, meg tanácsokat adott, de nem ilyen közhelyeket, hanem tényleg érdemleges dolgokat, és nagyon-nagyon jó volt! Az óra végén pedig betett nekünk egy Presser számot azt mondta, szerinte ebben a dalban minden benne van amit az életről tudnunk kell, és a szám közben az EGÉSZ OSZTÁLY elkezdett sírni! De tényleg, fiúktól a lányokig mindenki! A tanár úrnak is kifolyt a könnye, (mondjuk én pont nem láttam, de a többiek igen!) Annyira durva volt! Mondjuk tényleg nagyon jó kapcsolatunk volt vele, az egész osztálynak! Szóval abszolút ő a BEST mindenben!!!!!
Ezek után szünetben nem bírtuk abbahagyni mindenki sírt, és nekem utána pont lyukasom volt, úgyhogy a Monok még utána órában odajött hozzám, nagyon jó volt!
Amúgy meg megbeszéltük, hogy minden szünetben mindenki lemegy a büféhez, és ott énekeltük az osztály kedvenc dalait, mert közben egész nap ment a sulirádió is! És tényleg elképesztő volt, ahogy a két méter magas fiúknak folytak a könnyei, és közben ordítottuk, hogy FORRÓ BETONON HASALOK!:D És a Monok majdnem minden szünetben ott volt velünk, és nyomatta a poénjait, meg hülyéskedett:D Az egész osztály ugrált, és ordította, hogy: "AKI NEM UGRÁL AZ NEM IS N-ES:D"
Ezután volt matekóra, azt mindig is utáltam, habár a Pethőt nagyon szerettem, mert ő is hihetetlenül jófej, de az az óra így nem volt olyan megható, főleg, hogy a Pethő csak két éve tanít, de azért az is nagyon jó volt! A Pethő is poénkodott, meg sok sikert kívánt!
Utána szünetben megint összegyűltünk bőgni a büfé elé:D Közben kiderült, hogy a matek faktosok (nekik ugye külön van óra más tanárral) végigsírták a dupla órát, és óra végén mikor a Vajda el akart búcsúzni, az egyik gyerek (aki ilyen hihetetlenül rossz volt, meg mindig őt cseszegette a matektanár)felállt,m és azt mondta: "Tanár úr, tudom, hogy én nagyon rossz voltam, és nem én voltam a kedvence, de higgye el, hogy ez az ostztály nem fog szégyent hozni magára az érettségin!" ERRE A VAJDA A SZÍVÉRE TETTE A KEZÉT, SÍRNI KEZDETT, MEG SEM TUDOTT SZÓLALNI, INTEGETETT ÉS KIMENT!
Annyira brutál volt! Lényegében az egész napot végigsírtuk együtt, a nap végén lementünk a menzára, és a konyhás néniknek énekeltünk, közben ott ettek a tanárok, mindenki tapsolt, a konyhás nénik szalvétával törölgették a könnyeiket...
És az összes tanár kb. gratulált az ofőnek, hogy ilyen osztálya van, mert ennyire megható és szép utolsó napja az ő meglátásuk szerint még egy osztálynak sem volt!

Hát szóval ennyi volt! Nem szerettem ebbe a suliba járni, de ez az utolsó hét mindent megváltoztatott! A szerenádok, az összes tanár (DE LEGFŐKÉPP A MONOK) az összes osztálytársam annyira kedves, és megható volt, hogy minden átértékelődött bennem! Nagyon örülök, hogy így fejezhettem be, nem pedig úgy mint amiket a szalagavató környékén éreztem! Ez volt a tökéletes nap!!!!!!!!!

MEGVAN A NYELVVIZSGÁÁÁM!!!!!!!!

Nincs több hozzáfűzni valóm, mint hogy: JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

Az iskolaújság TRFSZ-je

A Zrínyiben szokás, hogy minden végzős osztály az év során kiad egy újságot, amelyet a többi diák 100Ft-ért megvehet, és olvasgathat. Az én osztályomnak az újsága most készül, és a szünet után fogjuk kiadni...
Na és az igazi hírérték!!!!!!!!!!! (Dobpergés meg minden....)
ENGEM VÁLASZTOTT KI A MÉDIA TANÁR A TUDOMÁNYOS ROVAT FŐSZERKESZTŐJÉNEK!!!!!!
Hogy ez hogy történt azt senki sem érti igazából... Egymást követték az események, és egyszer csak megláttam a nevem a táblán a feladat mellett...:D
De ez a felelősségteljes titulus mindössze annyit jelent, hogy nekem kell írnom egy cikket ami az osztály két legokosabb tanulójáról Mihálka Éva Zsuzsannáról (a legjobb barátnőmről) és Pálovics Petiről szól.

Meg is írtam a cikket, kis családom már cenzúrázta, és a végleges verziót most a kedves blogolvasók elé tárom!!!!! Lehet kritizálni, vagy akár dicsérni is, de csak finoman!:P

Zsenik az iskolapadban

Ha a zseni szót halljuk, olyan nagy, magyar emberek juthatnak eszünkbe, mint Hevesy György, Szent-Györgyi Albert, Bánki Donát, Neumann János és Erdős Pál. De nézzünk csak körbe a saját házunk táján! Talán osztálytermünk (II. emelet 30.) padjait koptatják a jövő Nobel-díjas magyar tudósai. Hogyan lehet ennyi észre szert tenni? Íme néhány történet az osztályunk nagy tudású tagjairól, amely talán megadja a magyarázatot.

Mihálka Éva Zsuzsannát az elsők között kell megemlítenünk, aki kémia és matematika területén jeleskedik. Zsuzsi az osztály „felelős matek házi magyarázója” már korán, kisgyermekként elkezdte a tudományokkal való foglalkozását. Míg mi, az óvodában babákkal vagy kisautókkal játszottunk, és otthon néztük a Micimackót, Zsuzsi már komoly gondolkodó volt. Egy nap, amely talán eredetileg szokványos napnak tűnhetett, Zsuzsi édesanyja bement a szobába, és azt látta, hogy Zsuzsi keservesen sír. Nem értette miért, hiszen semmi különös oka nem volt rá, ezért hát rákérdezett: „Kislányom, mi bánt?” Mire Zsuzsi kissé szipogva azt felelte: „Anya, én olyan buta vagyok. Még ezerig sem tudok elszámolni!”. Ez lehetett a fordulópont Zsuzsi életében. Édesanyja aznap megtanította ezerig elszámolni, ekkor szublimált el végleg az addig szilárd kétség, hogy alkalmas a tudományos karrierre, és Zsuzsi pályafutása azóta exponenciálisan halad a csillagos ég felé!

Osztályunk másik kiemelkedő tanulója, a mindenki által ismert Pálovics Péter, aki a fizika második Einstein-je, és bár tehetsége adottnak mondható családja révén, mégis a sok gyakorlás teszi őt a tudományok doktorává. Peti nagyon sokat számol fejben, és kihívásnak tekint minden fejtörést. Ezt illusztrálja az alábbi eset. Tavaly a mi osztályunk csinálta a március 15.-i műsort. Már sok készülődés állt mögöttünk, amikor kiderült, hogy a sítábor, amiben szintén érintett volt pár osztálytársunk, ugyanarra az időpontra esik. Az itthon maradottak nem voltak lelkesek ennek kapcsán, hiszen így nyolc emberrel kevesebb szereplő állt rendelkezésre. Ofői órán éppen ezt beszéltük meg, amikor az ofő mérgesen felkiáltott: „Nem lehet igaz, hogy elmentek sítáborba, így kiesik az osztály x százaléka a műsorból”. Az információ lényege nem az x-en volt, Peti agya azonban azonnal fókuszált, és elkezdtek pörögni a kerekek. Körülbelül 10 másodperc múlva Peti jelentkezett és azt mondta: „22,22% Tanárnő!!”

Ez a két történet alátámasztja, hogy ezek a nem mindennapi emberek az élet minden területén, korukra való tekintet nélkül alkalmazzák tudásukat, amelyre kemény munkával és sok tanulással tettek szert. Ha tehát arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan válhat egy ember ilyen intelligenssé és műveltté már végzős diákkorában, bármennyire is elcsépeltnek vagy nevetségesnek hangzik, mégis a tudományok iránti nyitottságuk, és szorgalmuk tette lehetővé számukra, hogy kiemelkedővé váljanak. No meg persze x %-ban a genetikai háttér is hozzájárult. (Foroghatnak azok a kerekek Peti!:D)

Rövid hozzáfűzés:
Lehet, hogy elsőre kicsit erősnek tűnik a párhuzam Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Mihálka Éva Zsuzsanna és Pálovics Péter között, de ez egy költői eszköz, a költői túlzás eszköze! Ezzel a művészt kiakarta emelni, hogy mennyire nagyra tartja ezen) kettő osztálytársát, és akár egy lapon is említené a híres, és neves természettudósokkal... (akiket a bátyja sorolt fel neki, mert a művész csak Szent-Györgyit, Bánkit ismerte ezen neves és nagyra becsült tudósok közül)
Külön kiemelném a szublimál, és az exponenciális kifejezéseket, amelyeket én is ismerek, és ebben a kontextusban helyesen is alkalmaztam, de persze azért segített ebben a mélyen tisztelt családom is!:D