Utolsó iskolanap...

Hát ez valami hihetetlen volt! Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap, és, hogy ilyen lesz!

Úgy indult, hogy reggel én örömködve mentem az iskolába, utoljára ugye (már csak érettségizni kell benne) és így nem gondoltam, hogy különösebben bármi extra lesz... Aztán mikor beértem a suliba, az összes osztálytársam ott állt az udvaron, ezért odamentem, hogy mi van? Kiderült, hogy az a terv, hogy utolsó nap együtt menjünk be! Jó gondoltam, nekem aztán tök mindegy, és 3 perccel 8 előtt libasorban, kézen fogva vonultunk be, közben a Máté Pétertől az Egyszer véget ér a lázas ifjúság-ot énekeltük, és az egész suliban tök nagy volt a csend, a tanárok kijöttek a tanáriból, és nevettek, hogy a ballagás csak holnap lesz, meg ilyenek, és akkor bevonultunk a termünkbe...
Ezek után első óra Monok Zoltán tanár úrral, aki a kedvenc tanára volt az osztály jelentős részének... Na az nagyon durva volt! Bejött, és 40 percen keresztül beszélt, néma csend volt, és olyan dolgokat mondott, hogy az valami hihetetlen volt! Annyira értékes és jó ember el sem hiszem... Beszélt nekünk a saját életéről, meg tanácsokat adott, de nem ilyen közhelyeket, hanem tényleg érdemleges dolgokat, és nagyon-nagyon jó volt! Az óra végén pedig betett nekünk egy Presser számot azt mondta, szerinte ebben a dalban minden benne van amit az életről tudnunk kell, és a szám közben az EGÉSZ OSZTÁLY elkezdett sírni! De tényleg, fiúktól a lányokig mindenki! A tanár úrnak is kifolyt a könnye, (mondjuk én pont nem láttam, de a többiek igen!) Annyira durva volt! Mondjuk tényleg nagyon jó kapcsolatunk volt vele, az egész osztálynak! Szóval abszolút ő a BEST mindenben!!!!!
Ezek után szünetben nem bírtuk abbahagyni mindenki sírt, és nekem utána pont lyukasom volt, úgyhogy a Monok még utána órában odajött hozzám, nagyon jó volt!
Amúgy meg megbeszéltük, hogy minden szünetben mindenki lemegy a büféhez, és ott énekeltük az osztály kedvenc dalait, mert közben egész nap ment a sulirádió is! És tényleg elképesztő volt, ahogy a két méter magas fiúknak folytak a könnyei, és közben ordítottuk, hogy FORRÓ BETONON HASALOK!:D És a Monok majdnem minden szünetben ott volt velünk, és nyomatta a poénjait, meg hülyéskedett:D Az egész osztály ugrált, és ordította, hogy: "AKI NEM UGRÁL AZ NEM IS N-ES:D"
Ezután volt matekóra, azt mindig is utáltam, habár a Pethőt nagyon szerettem, mert ő is hihetetlenül jófej, de az az óra így nem volt olyan megható, főleg, hogy a Pethő csak két éve tanít, de azért az is nagyon jó volt! A Pethő is poénkodott, meg sok sikert kívánt!
Utána szünetben megint összegyűltünk bőgni a büfé elé:D Közben kiderült, hogy a matek faktosok (nekik ugye külön van óra más tanárral) végigsírták a dupla órát, és óra végén mikor a Vajda el akart búcsúzni, az egyik gyerek (aki ilyen hihetetlenül rossz volt, meg mindig őt cseszegette a matektanár)felállt,m és azt mondta: "Tanár úr, tudom, hogy én nagyon rossz voltam, és nem én voltam a kedvence, de higgye el, hogy ez az ostztály nem fog szégyent hozni magára az érettségin!" ERRE A VAJDA A SZÍVÉRE TETTE A KEZÉT, SÍRNI KEZDETT, MEG SEM TUDOTT SZÓLALNI, INTEGETETT ÉS KIMENT!
Annyira brutál volt! Lényegében az egész napot végigsírtuk együtt, a nap végén lementünk a menzára, és a konyhás néniknek énekeltünk, közben ott ettek a tanárok, mindenki tapsolt, a konyhás nénik szalvétával törölgették a könnyeiket...
És az összes tanár kb. gratulált az ofőnek, hogy ilyen osztálya van, mert ennyire megható és szép utolsó napja az ő meglátásuk szerint még egy osztálynak sem volt!

Hát szóval ennyi volt! Nem szerettem ebbe a suliba járni, de ez az utolsó hét mindent megváltoztatott! A szerenádok, az összes tanár (DE LEGFŐKÉPP A MONOK) az összes osztálytársam annyira kedves, és megható volt, hogy minden átértékelődött bennem! Nagyon örülök, hogy így fejezhettem be, nem pedig úgy mint amiket a szalagavató környékén éreztem! Ez volt a tökéletes nap!!!!!!!!!