Összeszedtem bátorságom...

Ma végre összeszedtem magam, és felmertem hívni azt a telefonszámot, amit a Nanó két hete nyomott a kezembe, h. legyen végre angoltanárom! A helyzet eléggé vicces volt, bemutatkoztam (már teljesen kitapasztaltam ennek csínyját-bínyját mikor a vezetésnél ügyeskedtem:D) szal most nem az volt a bemutatkozásom, h. "az vagyok Nóra", hanem tényleg mintha értelmes emberi lény lennék, és erre röhögött a tanár, és mondta, h. háát mi ismerjük ám egymást, én meg mondtam, h. háááát biztos... :D És kiderült, h. ő a Nagy Máté édesanyja, aki ovis társam volt asszem, de az Andrisnak volt nagy cimbije általánosban, az biztos! És ez a nő szervezte anyával kb. 6 éven keresztül a Csafeszt, szal tényleg jól ismer minket, meg minden. Meg asszem a Nagy Sára a Petinek volt osztálytársa... Na mind1 a lényeg, h. ismerős, talán nem lesz gáz, remélem nem fogom leégetni a szüleimet, bár ha most csúnya rossz akarok lenni, akkor leírom, h. ma figyeltem bioszon, és azt vettük, h. az IQ-t a szüleinktől örököljük:P:D Bár nemtom, ez nálunk nem nagyon jön ki... Na mind1...:)