Az eset a szarvasaganccsal, és a benn felejtett slusszkulccsal, avagy miért nem adja oda apa a kocsit még egy ideig...:D

Na hát a történet röviden, az első önálló, vagy inkább félig önálló vezetésemről szól. Apáék csütörtökön a nagynénémékkel (Mari-Gyula) mentek megünnepelni az ezüstlakodalmukat. Én mint friss jogosítványos fel lettem kérve, h. vigyem ki őket az étterembe Dobronhegyre, mert akkor ők tudnak inni. Na gondoltam hurrá, máris az első izgalmas feladat, megbeszéltem apával, h. nem fog velem kiabálni annak ellenére sem, h. esetleg nem leszek épp a legügyesebb. Persze megígérte, és útnak indultunk.
A történethez hozzátartozik, h. tök sötét volt, mert ez már este volt, és mivel először vezettem a kocsinkat, adódtak a sötétséget leszámítva egyéb problémáim is...
No de, h. szavamat egymásba ne öltsem, a lényeg, h. elmentem a a Mariékért, és elindultunk Dobronhegyre. Na most aki nem tudja, h. milyen oda az út annak mondom, h. dimbes-dombos, kanyar kanyar után, és én itt tepertem keményen 70-nel, apa megbotránkozására, de hát én nem mertem többel menni, és egyszer csak feltűnt az út közepén, egy sejtelmes fűcsomó, amit én az egyéb izgalmak, és a sötét hatására szarvasagancsnak néztem, és a kormány félrerántásával kikerültem. Erre apa felvilágosított, h: "Mi a fenének rántod félre a kormányt ezekre nyugodtan rá lehet ám menni..." Mire én:"A szarvasagancsra?!?!??!?!"
No hát sejthetitek, h. ez a beszólás nem csak, h. mélyen tisztelt szüleimnek, de Frimmel Gyulának mekkora örömet okozott. És sajnos nem ez volt az este legképlékenyebb momentuma:D
Ezek után, több kevesebb sikerrel, de végül eljutottunk az étteremhez, ahol is egy gyors és művészi leparkolás után, kipattantam az autóból, és elindultam be az étterembe. Apa rám szólt: "az autót azt nyugodtan kirámolhatják közben igaz? Nem kéne esetleg bezárni?" "Ó - mondom - jajj dehogynem tényleg!!!" és ezzel a lendülettel el is indultam vissza a kocsihoz, mire apa mondta, h. hát minek megyek vissza, ha megnyomom a gombot innen is bezárja... Én meg mondtam, h. hát de a kulcs az a kocsiban van...
Na asszem itt döntött úgy apa, h. még nem vagyok eléggé felkészült az önálló vezetésre, és mielőtt elment Skóciába a lelkemre kötötte, h. nehogy kölcsön kérjem Nagyapó kocsiját, mert még ne vezessek egyedül...:D
Hát ez van hazafele egyébként már viszonylag jól vezettem sikerült hozzászoknom, h. a mi kocsink miben más mint az amin tanultam, és azóta egyébként egyszer elvittem magam a Kertvárosi templomhoz, mindenféle probléma nélkül, szal a képesség a fejlődésre az legalább megvan bennem:D:D:D:D:D